Az alábbi válaszokat az MKIK a Nemzetgazdasági Minisztérium, az Emberi Erőforrások Minisztériuma, a Nemzeti Adó- és Vámhivatal és egyéb szakmai háttérintézmények tájékoztató jellegű szakmai véleménye alapján állította össze. Ezekhez jogi hatás nem fűződik, a benne foglaltaknak jogi kötelező ereje nincs.

Az Alkotmánybíróság 60/1992. (XI. 17.) AB határozata értelmében a megfogalmazottak csak a jogszabályok tartalmára vonatkozó tájékoztatásként értelmezhetőek, az egyedi ügyekben eljáró hatóságokat és a bíróságot nem kötik.

A szakképzésről szóló 2011. évi CLXXXVIL törvény (a továbbiakban: Szt.) 26. §-ának (1) bekezdése szerint a szakközépiskola 9. évfolyamán szervezett összefüggő szakmai gyakorlatot nem kötelező kizárólag gyakorlati képzési célt szolgáló tanműhelyben megszervezni. Ez egyúttal tehát azt is jelenti, hogy a 9. évfolyamon csak a szorgalmi időben folyó gyakorlati képzésre vonatkozik az az előírás, hogy kizárólag tanműhelyi körülmények között szervezhető meg. Ettől formálisan független előírás, ami az Szt. 42. § (2) bekezdésében található, amely szerint tanulószerződés az első szakképzési évfolyam kezdetétől köthető.

Amennyiben egy tanulóval a gazdálkodó szervezet a 9. évfolyamon megszervezett összefüggő szakmai gyakorlat kezdetétől köt tanulószerződést ‒ függetlenül a szakmai gyakorlat megszervezésének időpontjától ‒ és a gyakorlati képzést nem tanműhelyi körülmények között szervezi meg, a fentiekben idézett törvényi előírások egyikét sem sérti. A tanulószerződés megkötése (hatályba lépése) után ugyanis az összefüggő szakmai gyakorlatot követően a 9. évfolyamon már nem kerül sor olyan gyakorlati képzésre, amelyre vonatkozna az az előírás, hogy kizárólag tanműhelyben szervezhető meg.

A tanulószerződés ezért a 9. évfolyamon az összefüggő szakmai gyakorlat elejétől köthető meg abban az esetben, ha a gyakorlati képzés megszervezésére nem kizárólag gyakorlati képzési célt szolgáló tanműhelyben kerül sor, és a tanuló rendelkezik sikeres szintvizsgával.

Fontos szem előtt tartani, hogy az összefüggő szakmai gyakorlat megszervezése során, annak időpontjának meghatározásakor nem csupán arra kell tekintettel lennie a gyakorlati képzés szervezőjének, hogy a pihenőidő biztosítása és a nyári szünet kiadása tekintetében betartsa a szakképzési törvény és a nemzeti köznevelésről szóló 2011. évi CXC. törvény vonatkozó előírásait. Ugyanis az adott évfolyam teljesítésének feltétele az összefüggő szakmai gyakorlat teljesítése. Ezzel kapcsolatban az Szt. szabályai szerint a tanulónak a hiányzásai pótlására is biztosítani kell lehetőséget, továbbá az esetleges javítóvizsgák letételére ‒ amelyre rendszerint augusztus második felében van lehetőség ‒ kell, hogy legyen módja, valamint még az adott tanévben, azaz a következő évfolyam megkezdése előtt rögzíteni szükséges a tanulóra vonatkozó dokumentációban (törzslap, bizonyítvány), hogy teljesítette-e az adott évfolyam követelményeit, a következő évfolyamra léphet-e. Minderre elvi lehetőség sincs, ha az összefüggő szakmai gyakorlat megszervezésére a javítóvizsgák időpontjában kerül sor, továbbá az összefüggő szakmai gyakorlat vége és a következő tanév első napja között egyetlen munkanap sincs.

A társadalombiztosítás ellátásaira és a magánnyugdíjra jogosultakról, valamint e szolgáltatások fedezetéről szóló 1997. évi LXXX. törvény (Tbj.) 5. § (1) bekezdés c) pontja szerint biztosított a tanulószerződés alapján szakképző iskolai tanulmányokat folytató tanuló.

A Tbj. 4. § k) pont 1. alpontja szerint járulékalapként a tanulószerződés alapján ténylegesen kifizetett díjat kell figyelembe venni. Figyelembe kell venni tehát, hogy a tanuló a biztosítás időtartama alatt a szakképzésről szóló 2011. évi CLXXXVII. törvény (Szt.) előírásai alapján részesül-e díjazásban az igazolatlan hiányzásai miatt vagy csak csökkentett díjazásra jogosult.

Az Szt. 64. § (1) bekezdés második fordulata a tanulószerződésben meghatározott díj csökkentését írja elő a tanuló igazolatlan mulasztásának idejével arányosan. A Tbj. rögzített járulékalappal kapcsolatos előírásának alkalmazása miatt nem kifogásolható az az eljárás, hogy a tanuló „nettó" járandóságát csökkenti a gazdálkodó. Vagyis a tanulószerződésben rögzített díjazásból a Tbj.-ben előírt, kötelezően fizetendő járulékok levonása után kapott nettó összeget kell arányosan csökkenteni a tanuló igazolatlan mulasztásának idejével arányosan.

A tanulók betegszabadságával, illetve társadalombiztosítási ellátásával (például: táppénz) érintett időszakok esetében elfogadható az az eljárás, hogy a gyakorlati képzést folytató szervezet a betegség ideje alatti mulasztásokat a megfelelő igazolások alapján igazoltnak tekinti, és nem csökkenti a tanulószerződésben foglalt díjazás mértékét, amely így teljes fedezetet nyújt a Tbj. szerint fizetendő járulékok levonására

A tanuló akkor biztosított a Tbj. alapján, ha a tanulószerződése nem szünetel, vagyis ténylegesen tanulmányokat folytató tanulónak minősül.

Az Szt. 54. § (1) bekezdése alapján a tanulói jogviszony szüneteltelése és a tanuló szülési szabadsága alatt a tanulószerződésből eredő jogok és kötelezettségek nem illetik meg, és nem terhelik a feleket. Amennyiben a nemzeti köznevelésről szóló 2011. évi CXC. törvény (Nkt.) 56. § (3) bekezdése alapján engedélyezték, hogy a tanuló tanulmányait megszakítsa ezekre az időszakokra, az egyértelműen a tanulószerződés szüneteltetését is jelenti, amely alatt”a tanuló díjazásra nem jogosult és nem biztosított, hiszen nem minősül „tanulmányokat folytató" tanulónak.

A gyakorlati képzés költségeinek a szakképzési hozzájárulás terhére történő elszámolásánál figyelembe vehető gyakorlati képzési normatívák mértékéről és a csökkentő tétel számításáról szóló 280/2011. (XII. 20.) Korm. rendelet a normatíva elszámolhatóságát a hatályos tanulószerződés alapján a gyakorlati képzéssel történő megszervezéséhez köti. Így, ha a gazdálkodónak a tanulószerződés alapján a gyakorlati képzés megszervezésének kötelezettsége fennáll ‒ függetlenül attól, hogy a tanuló igazolt vagy igazolatlan mulasztása miatt teljesíthető-e, illetve van-e kifizetés a tanuló részére ‒, elszámolhatja a kötelezettség csökkentő tétel teljes összegét. Ha azonban a tanulószerződés szünetel, a gyakorlati képzést szervező hozzájárulásra kötelezettnek az adott tanuló esetében nincs gyakorlati képzés szervezési kötelezettsége, ezért ezen tanulók tekintetében a tanulószerződés szüneteltetésének időtartama alatt nem tarthat igényt a szakképzési hozzájárulás kötelezettség teljesítésével összefüggő normatív csökkentő tételre, illetve e csökkentő tétel, vagy annak egy részének visszaigénylésére.

Fő szabályként az Szt. 26. § (4) bekezdése értelmében a gyakorlati képzést a szorgalmi időben a szakmai elméleti képzéssel egy héten belüli váltással kell megszervezni ‒ lehetőség van ettől a gyakorlati képzést folytató szervezet és a szakképző iskola közötti megállapodással eltérni, vagyis a gyakorlati képzés „tömbösítésre kerülhet”, azaz összevontan, de a képzésre meghatározott időtartam figyelembevételével is teljesülhet.

Amennyiben a gyakorlati képzést folytató szervezet és a szakképző iskola közölt létrejött megállapodás alapján a tanév szorgalmi időszakában összevontan kerül megszervezésre a kötelezően kiírt szakmai gyakorlat, a teljes szorgalmi időszak tekintetében a hatályos tanulószerződés megalapozza a csökkentő tétel elszámolhatóságát, függetlenül attól, hogy bizonyos hónapokban a gazdálkodónál ténylegesen nem folyik gyakorlati képzés.

Esetek

Gazdálkodó költsége az adott időszakban

Tanulói jogviszony (hatályos TSZ)

Normatíva lehívható?

Vonatkozó jogszabályi helyek

tanulói juttatás

tanulói juttatás járulékai

pihenőidő (szorgalmi időszakot követő időszak)

igen

igen

igen

igen

Szt. 64. § (3)

tömbösített képzés

igen

igen

igen

igen

Szt. 26. § (4)

végzős tanuló (szorgalmi időszak végétől az első komplex szakmai vizsga utolsó napjáig)

igen

igen

igen (az első komplex szakmai vizsga utolsó napjáig)

igen

Szt. 64. § (3)

280/2011 Kr. 5. §(5)

végzős tanuló, aki a tanulmányi követelményeit nem teljesíti, augusztusban pótló vizsgát és októberben szakmai záróvizsgát tesz

nem

nem (mert a járulékot a tanulószerződés alapján ténylegesen kifizetett díj után kell fizetni)

igen (az októberi komplex szakmai vizsga utolsó napjáig)

nem

Szt. 26.§(5)

Szt. 63.§ (5)

betegszabadság

(10 nap)

igen (70%) gyakorlati napok arányában

igen,

a járulékot a tanulószerződés alapján ténylegesen kifizetett díj után kell fizetni

igen

igen

 

Szt. 64. § (4)

Szt. 67. § (1)

Tbj. 4.§ k) 1.

táppénz

táppénz

igen,

a járulékot a tanulószerződés alapján ténylegesen kifizetett díj után kell fizetni

igen

igen

Szt. 51. §. (5) b)

szülési szabadság (24 hét)

nem (a tanuló csecsemő-gondozási díjra jogosult)

nem

TSZ szünetel, tanulói jogviszony szüneteltetését nem vonja magával automatikusan

nem

Szt. 51. §. (5) c)

Mt. 127.§ (3)

 

Ha a tanuló elégtelen tanulmányi eredménye miatt évismétlésre köteles, pénzbeli juttatásának havi mértéke a megismételt szakképzési évfolyam első félévében az előző félévre megállapított pénzbeli juttatás fele. Ha a tanuló a megismételt évfolyamot másik képzőhelyen folytatja, a pénzbeli juttatás mértékének felezését abban az esetben is alkalmazni kell.

Ha a tanuló a megismételt évfolyam első félévének végén is elégtelen teljesítményt nyújt, akkor egyrészt nem jogosult a szakképzésről szóló 2011. évi CLXXXVII. törvény (Szt.) 63. §-ának (3) bekezdése alapján a pénzbeli juttatás emelésére, másrészt a minimális, felére csökkentett tanulói juttatást továbbra is biztosítani kell számára.

Ha a tanuló teljesíti a megismételt félévet, számára a megismételt évfolyam második félévére az általános szabályok szerint emelni kell a juttatást az Szt. 63. §-a (4) bekezdésének második mondata alapján. Ebben az esetben tehát az eredetileg megemelt, majd felére csökkentett összeg emelt mértékét kell a tanuló részére kifizetni.

Példa:

évf.

I. félév

II. félév

9.

18.000

19.000

9.

9.500 (19.000/2)

9.500 (ha félévkor is elégtelen a tanulmányi eredménye)

10.500 (ha sikeresen teljesítette a félévet) (9.500+1.000*)

*Az emelés ajánlott mértéke

Az Szt. 63. §-ának (4) bekezdésében foglaltak szerint, ha a tanuló a megismételt első félévet sikeresen teljesítette, akkor a további félévekben ‒ az újabb tanévismétlés esetét kivéve ‒ a pénzbeli juttatás mértékének megállapítására a (3) bekezdés az irányadó. Ez azt jelenti, hogy a viszonyítási alap az Szt-ben minimálisan előírt összeg, amelyet az Szt. 63. §-ának (3) bekezdésében foglalt szempontok szerint kell emelni.

Példa:

évf.

I. félév

II. félév

9.

18.000

19.000

9.

9.500 (19.000/2)

9.500 (ha félévkor is elégtelen a tanulmányi eredménye)

10.500 (ha sikeresen teljesítette a félévet) (9.500+1.000*)

10.

19.000 (18.000+1.000)

20.000

*Az emelés ajánlott mértéke

A tanulói pénzbeli juttatás emelésének minimális mértéke nem került meghatározásra az Szt-ben. Ennek az a célja, hogy a gyakorlati képzőnek nagyobb szabadságot biztosítson a tanulói juttatás emelése tekintetében, figyelembe véve a tanuló tanulmányi előmenetelét, a gyakorlati képzés során nyújtott teljesítményét és szorgalmát.

Az Szt. értelmében a tanulói juttatást a hónap első napján érvényes kötelező legkisebb havi munkabér alapján kell kiszámolni. Tehát ha a tanulói juttatás 2012. december 1-jén 93 000 Ft volt, 2013. január 1-jétől pedig 98 000 Ft, akkor januártól ‒ függetlenül attól, hogy a decemberi hónappal azonos félévről van szó ‒ az új minimálbérnek megfelelően kell emelni a juttatást. Ezt követően pedig a tanév második félévétől, februártól a minimálbérváltozás miatt megemelt összeget tovább kell növelni, amennyiben a tanuló eleget tesz az Szt. 63. §-ának (3) bekezdésében írt feltételeknek, így januárban is és februártól is sor kerül a tanulói juttatás emelésére.

A gazdálkodó szervezet a tanulószerződés megszüntetésére vagy igazolatlan hiányzásként történő dokumentálására irányuló törekvése nem alkalmazható, mivel azok a szakképzésről szóló 2011. évi CLXXXVII. törvény rendelkezéseivel ellentétesek.

A külföldi gyakorlat ideje alatt a tanuló – megfelelő szakmai előkészítés és szervezés esetén – eleget tehet gyakorlati képzési kötelezettségének is.

Az Szt. 54. §-ának (1) bekezdésének szabályozása ugyan módot ad a tanulószerződés szüneteltetésére, de csak abban az esetben, ha a Nemzeti köznevelésről szóló törvény 56. §-ának (3) bekezdése értelmében szünetel a tanuló tanulói jogviszonya. Mivel a külföldi gyakorlat alatt a diák tanulói jogviszonya nem szünetel, így a tanulószerződés sem szüneteltethető.

Megoldási javaslat lehet, hogy az érintettek (az iskola és a gyakorlatot szervező) közösen dolgozzák ki a külföldi gyakorlaton töltött idő és a szakirányú gyakorlaton szerzett tapasztalatok beszámításának módját, módszerét és szakmai feltételeit.

A külföldi szakmai gyakorlatnak csak abban az esetben van értelme, ha azon a tanuló az iskola és a gyakorlati képző közös elhatározása, vagy legalább a gyakorlati képző beleegyezése alapján vesz részt. 

A kérdés arra irányul, alkalmazható-e a személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVll. törvény (a továbbiakban: Szja tv.) 1. számú mellékletének 4. 11. pontjában foglalt adómentes rendelkezés ebben az esetben is.

A szakképzésről szóló 2011. évi CLXXXVII. törvény 54. § (1) bekezdése alapján a tanuló pénzbeli juttatásra nem jogosult a tanulószerződés szüneteltetése alatt, míg a betegszabadság időtartamára tanulói pénzbeli juttatásának hetven százaléka illeti meg.

A tanuló a betegszabadságot meghaladó betegsége idejére a társadalombiztosítási jogszabályok szerint táppénzre jogosult. A jogszabály rendelkezéseiből következően erre az időszakra nem tanulói pénzbeli juttatás jár a tanulónak, hanem táppénz. A tanulót a tanulószerződés alapján a betegsége idejére a tíz nap betegszabadság illeti meg. A betegszabadságra egyebekben a munka törvénykönyvéről szóló törvény szabályait kell alkalmazni.

Mivel keresőképtelenség esetén a tanulói jogviszony szüneteléséről nem beszélhetünk − sőt ezen időtartam alatt a tanulószerződést felmondani is tilos −, a jogviszony ebben az időszakban is fennáll, ám az ekkor kifizetett összeg adókötelezettsége attól függően alakul, hogy ténylegesen milyen jogcímen fizetik azt ki.

A betegszabadság időszakára járó 70 százalékos mértékű tanulói pénzbeli juttatás adómentesen kifizethető, míg a táppénz, mint adóköteles társadalombiztosítási ellátás az Szja tv. 3. § 21. pontja alapján bérnek minősül, s ennek megfelelően kell a kifizetőnek ebből az összegből az adóelőleget, valamint a járulékokat levonnia.

Az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (a továbbiakban: Art.) 178. § 18. pontja szerint az adóköteles társadalombiztosítási ellátás kifizetőjének azt kell tekinteni, alá az ellátást a jogosultnak ténylegesen kifizette.

A szakképzésről szóló 2011. évi CLXXXVII. törvény (továbbiakban: Szt.) 63. §-a rendelkezik arról, hogy a gyakorlati képzési szervező szervezet a tanuló részére a tanulószerződés alapján pénzbeli juttatást köteles fizetni, meghatározva annak mértékét és formáját. A hivatkozott jogszabályhely a tanulószerződés alapján kifizetett tanulói pénzbeli juttatás havi mértékének legkisebb összegét − annak a szakképzési évfolyamnak az első félévében, amelyben a tanuló tanulószerződés alapján vesz részt a szakképzésben − a szakképesítésre a szakmai és vizsgakövetelményben meghatározón elméleti és gyakorlati képzési idő arányát figyelembe véve határozza meg. Tehát a tanuló pénzbeli juttatásának nagysága attól függ, hogy milyen arányban vesz részt a szakképzési évfolyamon az iskolában folyó elméleti, és a gazdálkodónál folyó, kizárólag gyakorlati képzésben.

A tanulót a tanulószerződés alapján a betegsége idejére megillető betegszabadságot az adott tanévben előírt gyakorlati napokra vonatkozóan kell megállapítani. Azaz, ha a tanulónak az adott hét 5 munkanapjából 2 napot kellett volna gyakorlaton töltenie, akkor betegszabadság a 2 gyakorlati nap vonatkozásában illeti meg. A betegszabadság összegének megállapításakor a tanulói pénzbeli juttatás napi összegének megállapításakor osztószámként a fent meghatározott gyakorlati napokat kell figyelembe venni. A tanulói juttatás 70 százalékát a gyakorlati napok arányában kell kiszámítani.

Az Szt, 64. § (1) bekezdése alapján a tanulót a tanulói pénzbeli juttatás a tanulószerződés alapján − a (2) bekezdésben foglalt kivétellel − a tanulószerződés hatálybalépésének napjától, teljes hónapra illeti meg.

Fenti rendelkezéseket az ún. tömbösített gyakorlati képzés esetén is alkalmazni kell. Amennyiben tehát a tanuló az ún. tömbösített gyakorlati képzési rendszerben azon a héten beteg, amikor az adott héten egyetlen napot sem kellett volna szakmai gyakorlaton töltenie, akkor a tanulói pénzbeli juttatás teljes összegére jogosult.

A szakképzésről szóló 2011. évi CLXXXVll törvény (a továbbiakban: Szt.) 63. §-ának (3) bekezdése szerint a tanulói pénzbeli juttatást a tanulószerződésben meghatározott szempontok figyelembevételével emelni kell a „tanuló tanulmányi előmenetelének, a gyakorlati képzés során nyújtott teljesítményének és szorgalmának figyelembevételével”. A jogszabályban meghatározott, vizsgálandó szempontok a tanuló további eredményes és szorgalmas tanulmányi előmenetelének ösztönzése szempontjából kiemelt fontosságúak, amelyeket szükséges minden esetben szem előtt tartani.

Az Szt. 48. §-ának g) pontjában előírt, előre meghatározandó egységes feltétele és szempontrendszer nem azt jelenti, hogy a pénzbeli juttatást kell minden esetben egységesen emelni, hanem azt, hogy a tanulószerződésben egységes módon jelenjenek meg azok a szempontok, amelyek szerint a tanuló pénzbeli juttatása – a tanulmányi előmenetele, a gyakorlaton nyújtott teljesítménye és szorgalma alapján – a későbbiekben megemelésre kerül, és amelyek minden tanulóra egyformán érvényesek.

A gyakorlati képző ez esetben nem jár el jogszerűen. Amennyiben ugyanis a pénzbeli juttatás a tanulók esetében egységes, amely az érintett gazdálkodó esetében 1%-os emelést jelent, azzal a gazdálkodó szervezet éppen a fent említett ösztönző szándékot hagyja figyelmen kívül. A gazdálkodó eljárása ebben az esetben nem felel meg az Szt-ben a tanulói juttatással kapcsolatban rögzített általános szakmai elveknek, továbbá a konkrét előírásoknak sem.

A gazdálkodó szándéka szerinti, egységes 1%-os emelés azért sem jogszerű, mert igen ritka, hogy az ugyanazon gazdálkodónál gyakorlati képzésben részt vevő tanulók tanulmányi előmenetele, teljesítménye és szorgalma teljesen egyforma legyen, és ezt a speciális körülményt előre meg is lehetne állapítani.

A fentieket figyelembe véve a gyakorlati képző akkor jár el jogszerűen, ha a pénzbeli juttatás emelésének és csökkentésének a szempontrendszerét előre állapítja meg, amely alapján később a tényleges előmenetel, teljesítmény és szorgalom alapján emeli meg tanuló juttatását.

Az Szt. hatályos szabályai szerint a szakiskolák 9. évfolyamán is köthető tanulószerződés, amennyiben a gazdálkodó a gyakorlati képzést kizárólag gyakorlati képzési célt szolgáló tanműhelyben folytatja.

A Szt. 2. § 50. pontja szerint a kizárólag gyakorlati képzési célt szolgáló tanműhely csak iskolán kívüli gyakorlati képzőhely lehet. Ennek értelmében az iskolai tanműhely bérlésével a fenti kitétel nem valósul meg, így bérelt iskolai tanműhelyben folyó gyakorlati képzésre tanulószerződés nem köthető.

Az Szt. nem zárja ki, hogy a gyakorlati képzést folytató gazdálkodó szervezet bérlés útján biztosítsa a gyakorlati képzés hiányzó tárgyi feltételeit. A gyakorlati képzés feltételei ilyen módon történő biztosításának, illetve a bérelt eszközöknek a megfelelőségét az Szt. 45. §-ában foglaltak szerint a területi gazdasági kamara ellenőrzi és hagyj a jóvá.

A szakképzési hozzájárulásról és a képzés fejlesztésének támogatásáról szóló 2011. évi CLV. törvény (a továbbiakban: Szht.) 2016. január 1. napjától hatályos 2. § (1) bekezdés h) pontja alapján a szakképzésről szóló 2011. évi CLXXXVII. törvény (a továbbiakban: Szt.) 43. § (2) bekezdés a) és c) pontjában meghatározott, tanulószerződés alapján gyakorlati képzést folytató egyéb szervezet (a továbbiakban: Szt. szerinti egyéb szervezet) szakképzési hozzájárulásra kötelezett lesz, amennyiben az állami adóhatóságnak bejelenti, hogy a szakképzési hozzájárulást tanulószerződés alapján folytatott gyakorlati képzés szervezésével teljesíti.

A módosítás célja, hogy az Szt. szerinti egyéb szervezetek számára – amennyiben szakképzési hozzájárulásra kötelezetti státuszt választanak – a gyakorlati képzés támogatása egyszerűsödjön azáltal, hogy a gyakorlati képzési normatíva összegét közvetlenül, bevallás keretében visszaigényelhetik a Nemzeti Adóhivataltól az adózás rendjéről szóló törvény előírásainak megfelelően. így a jelenlegi bürokratikus, igénylésen alapuló támogatás és annak félévenként a Nemzeti Foglalkoztatási Alap képzési alaprészéből történő folyósítása kiváltásra kerül.

Az Szht. új rendelkezése nem érinti az Szt. 84. § (4) bekezdésében foglaltakat, amelyek szerint a nem szakképzési hozzájárulásra kötelezett gyakorlati képzést folytató szervezet esetén a szakképző iskola fenntartója a gyakorlati képzés együttműködési megállapodás alapján folyó időarányos részére az iskolai tanműhelyben folyó gyakorlati képzés finanszírozási feltételei szerint jogosult a költségvetési támogatásra és a gyakorlati képzésben részt vevő tanuló költségeit megtérítheti a gyakorlati képzést folytató szervezet részére a költségvetési támogatása terhére, az együttműködési megállapodásban rögzítettek szerint.

Az Szht. hivatkozott új pontja szerint az Szt. szerinti egyéb szervezetek a saját választásuk alapján válhatnak szakképzési hozzájárulásra kötelezettekké, és nem automatikusan a törvény erejénél fogva. Ebből adódóan a gyakorlati képzést folytató Szt. szerinti egyéb szervezetek mérlegelhetik, hogy tanulószerződés vagy együttműködési megállapodás alapján folytatnak-e a jövőben gyakorlati képzést.

A szakképzésről szóló 2011. évi CLXXXVII. törvény (a továbbiakban: Szt.) 2. § 12. pontja határozza meg a gyakorlati képzést szervező fogalmát. A szakképző iskolán kívül a gyakorlati képzést szervező az e törvény szerint nyilvántartásba vett gyakorlati képzést folytató. Az Szt. e tekintetben további pontosítással él, hiszen a 2. § 14. pontja azt a szervezetet nevezi gyakorlati képzést folytatónak, amely a gyakorlati követelményekre való felkészítést végez, valamint ténylegesen folytat gyakorlati képzési tevékenységet - együttműködési megállapodás, tanulószerződés alapján.

Az Szt. 43. § (1) bekezdése szerint az a szervezet jogosult tanulószerződés kötésére, amely a gyakorlati képzés folytatására jogosult szervezetek közhiteles hatósági nyilvántartásában (a továbbiakban: nyilvántartás) szerepel. Az Szt. 43. § (4) bekezdése kimondja, hogy a nyilvántartásba ez irányú kérelmére az a szervezet kerülhet be, amely rendelkezik a gyakorlati képzés folytatására jogszabályban meghatározott személyi és tárgyi feltételekkel és vállalja, hogy kötelezően alkalmazza az adott szakképesítésre kiadott szakképzési kerettantervet.

Az Szt. 44. §-a rendelkezik a nyilvántartás tartalmáról, amely három lehetőséget biztosít a gyakorlati képzést szervező gazdálkodó számára a gyakorlati képzés helyszínének feltüntetésére.

A gyakorlati képzést szervező szervezet feltüntetheti a székhelyén vagy telephelyén lévő gyakorlati képzési helyszínét vagy helyszíneit, az Szt. a 2. § 50. pontjában meghatározott tanműhely címét, valamint a szakképzési hozzájárulásról és a képzés fejlesztésének támogatásáról szóló törvény (a továbbiakban: Szht.) 8. § (5) bekezdésében meghatározott teljesítési megbízott szervezet székhelyén vagy telephelyén lévő gyakorlati képzési helyszínét vagy helyszíneit. Az átirányítással megvalósuló gyakorlati képzésre az Szt. és az Szht. más konstrukciót nem ismer.

A nyilvántartásba vételi eljárás során történő vizsgálaton felül az Szt. 60. § bekezdése kimondja azt is, hogy az illetékes gazdasági kamara feladata megvizsgálni a gyakorlati képzés ellenőrzése során, hogy a gyakorlati képzést szervező szervezet rendelkezik-e a gyakorlati képzés folytatására meghatározott személyi és tárgyi feltételekkel.

A fentiek tükrében kijelenthető, hogy a tényleges gyakorlati képzést a jogszabályban előírt mértékben nem saját székhelyén vagy telephelyén lévő gyakorlati képzési helyszínén vagy helyszínein folytató, kizárólag a gyakorlati képzés koordinálását végző gazdálkodó szervezet az Szt. szerint nem minősül tanulószerződés kötésére jogosult szervezetnek, így nyilvántartásba nem vehető, tanulószerződés alanya nem lehet. Ezen jogszabályba ütköző helyzet kialakulásának megakadályozására már a nyilvántartásba vételi eljárás során intézkedéseket kell tenni.

A szakképzésről szóló 2011. évi CLXXXVIL törvény (a továbbiakban: Szt.) 26. § (2) bekezdése szerint az iskolai rendszerű szakképzésben a gyakorlati képzés a szorgalmi időszakban teljesítendő gyakorlati képzésből és a szorgalmi időszakon kívül eső összefüggő szakmai gyakorlatból áll. A törvény tehát egyértelműen kimondja, hogy a gyakorlati képzést két részletben kell megvalósítani, azok szakmai céljának és sajátosságának megfelelően.

Az Szt. 38. §-ának (1) bekezdése előírja továbbá, hogy a tanuló külső képzőnél történő gyakorlati képzésére elméleti képzési napokon nem kerülhet sor.

(A jelzettek szerinti napi 4 órás „többlet" gyakorlat azt is jelentené, hogy a tanulónak átlagosan legalább napi 10 órás, heti 50 órás képzési elfoglaltsága lenne, amely egyéb szempontokból sem lenne jogszerű.)

Előzőek alapján az összefüggő szakmai gyakorlat pótlása a jelzett módon nem valósítható meg.

A fentiekből következően a gyakorlati normatíva elszámolásának, illetve a tanulói juttatás kifizetésének „alternatív”, „felezéses” módja sem lehetséges.

A tanulói jogviszonnyal rendelkező tanuló szülési szabadsága automatikusan nem vonja magával a tanulói jogviszony szüneteltetését. Ennek oka az, hogy vannak olyan lehetőségek, amikor a tanuló gyermeke születését követően, a szülési szabadság időtartama alatt is tudja folytatni a tanulmányait, így nem válik szükségessé a tanulói jogviszony szüneteltetése. Az viszont egyértelmű, hogy ezen időszak alatt a tanuló gyakorlati képzésben nem tud részt venni, ezért volt szükséges a szakképzésről szóló 2011. évi CLXXXVII. törvény (a továbbiakban: Szt.) 54. §-ában ezen helyzetről külön rendelkezni.

Az Szt. a kieső gyakorlat pótlására lehetőséget ad, a tanuló a hiányzásait pótolhatja, így szintén nem minden esetben válik automatikusan szükségessé a tanulói jogviszony szüneteltetése a tanuló gyermekének születéséhez kapcsolódóan.

Igen. A szakképzésről szóló 2011. évi CLXXXVII. törvény (Szt.) 2015. június 12-én hatályba lépett módosítása kimondta, hogy Magyarországon az első és második szakképesítés megszerzésére való felkészülés ingyenes. Ugyanakkor szem előtt kell tartani, hogy a második szakképesítés tanulása – a halmozottan hátrányos helyzetű és a sajátos nevelési igényű tanuló kivételével – már csak felnőttoktatás keretei között lehetséges. Felnőttoktatásban nappali munkarendben csak azok számára szervezhető meg az oktatás, akik még nem rendelkeznek szakképesítéssel. Így a másodszakmát tanulók esti vagy levelező (illetve egyéb sajátos) munkarend szerint megszervezett oktatásban tanulhatnak, számukra a tanulószerződés megkötése a szakmai gyakorlatra ezen formákban is lehetséges. 

A felnőttoktatás minden munkarendben megszervezhető, de azok számára, akik már rendelkeznek szakképesítéssel, csak esti és levelező (vagy egyéb sajátos) munkarendben. Az Szt. 2015. június 12-én hatályba lépett módosítása lehetővé tette a felnőttoktatásban tanulókkal történő tanulószerződés-kötést minden munkarendben (ez korábban csak nappali munkarendben tanulók számára volt lehetséges). Azonban a tanulóknak fizetendő havi juttatás differenciált attól függően, melyik munkarendű tanulóra vonatkozik. Az esti munkarendben tanulók számára fizetendő juttatás a nappali munkarendben tanulók juttatásának 60%-a, a levelező munkarendben tanulók juttatása pedig 20%. Ehhez illeszkedik a gazdálkodó szervezet által lehívható normatíva is: a nappali munkarendben tanulók után a jogszabályban[1] meghatározott normatíva 60%-a, az esti munkarendben tanulók után pedig a 20% hívható le.


[1] A szakképzési hozzájárulásról és a képzés fejlesztésének támogatásáról szóló 2011. évi CLV. törvény (Szht.) és a gyakorlati képzés költségeinek a szakképzési hozzájárulás terhére történő elszámolásánál figyelembe vehető gyakorlati képzési normatívák mértékéről és a csökkentő tétel számításáról szóló 280/2011. évi kormányrendelet által

Az a hozzájárulásra kötelezett, aki tanulószerződés alapján gyakorlati képzés szervezésével teljesíti hozzájárulási kötelezettségét és csak részben rendelkezik a szakképzésről szóló törvényben meghatározott és a tanulószerződésben rögzített, a gyakorlati képzés teljesítéséhez szükséges feltételekkel, megállapodást köthet:

  • egy másik, gyakorlati képzés folytatására jogosult szervezettel vagy
  • szakképző intézménnyel

Ezeket együtt teljesítési megbízottnak nevezzük. A teljesítési megbízotthoz a hozzájárulásra kötelezett átirányíthatja gyakorlati képzésre a tanulószerződéses tanulóját a tanulószerződésben meghatározott gyakorlati képzési idő legfeljebb 50%-ában azzal, hogy a teljesítési megbízott a gyakorlati képzéssel kapcsolatosan költségei fedezetére díjat jogosult felszámítani a hozzájárulásra kötelezettel szemben.

Az átirányítással megvalósuló gyakorlati képzésre megállapodást kell kötni. Ennek a következőket kell tartalmaznia az Szht. előírásai szerint:

  • a hozzájárulásra kötelezett és a teljesítési megbízott adatait (nevét, cégnevét, székhelyét, adószámát, statisztikai számjelét, cégjegyzékszámát vagy nyilvántartási számát, kamarai nyilvántartási számát)
  • a másik gyakorlati képzést szervezőhöz, teljesítési megbízotthoz átirányított tanulószerződéses tanulók szakképesítésenkénti, évfolyamonkénti létszámát,
  • az adott szakképesítésre vonatkozóan az előírt gyakorlati képzési időtartamot, a hozzájárulásra kötelezettnél a tanulószerződés keretében végzett gyakorlati képzés időtartamát, valamint az átirányítás időtartamát, annak arányát tanévenként,
  • a gyakorlati képzés tárgyi feltételrendszerének leírását, e feltételek biztosítását az együttműködési megállapodást kötő felek részéről,
  • a megállapodást kötő feleknek a gyakorlati képzés végrehajtásával kapcsolatos jogait és kötelezettségeit,
  •  az átirányított tanulókat törvény szerint megillető természetbeni juttatások biztosításának a rendjét, a tanuló felelősségbiztosításának a költségviselőjét,
  • a gyakorlati képzéssel összefüggésben a teljesítési megbízottat megillető díjazást,
  • gyakorlati képzés időtartama alatt a tanuló felügyeletéről gondoskodni köteles személy megnevezését,
  • a gyakorlati képzés helyszínét.

Fontos változás, hogy az Szt. 2015. június 15-étől előírja, hogy a tanulószerződésnek is tartalmaznia kell a teljesítési megbízott szervezet megnevezését, székhelyén vagy telephelyén lévő gyakorlati képzési helyszínét vagy helyszíneit, adószámát, képviselőjének nevét, a tanuló teljesítési megbízotthoz történő átirányításának időtartamát.

Az Szt. rendelkezik szakközépiskolai képzésben a kilencedik évfolyamon teljesítendő gyakorlati képzés helyszínéről. A jogszabályi előírásoknak megfelelően a kilencedik évfolyam szorgalmi időszakában a tanuló az előírt szakmai gyakorlatát csak iskolai tanműhelyben vagy gazdálkodó szervezet kizárólag gyakorlati képzési célt szolgáló tanműhelyében teljesítheti. Ez utóbbi helyszín fogalmát a jogszabály a következőképpen határozza meg: kifejezetten erre a célra létrehozott vagy átalakított, a termeléstől, szolgáltató tevékenységtől térben vagy időben teljesen elkülönített, a nyilvántartást vezető szerv által a gyakorlati képzés időtartama alatt kizárólag gyakorlati képzési célt szolgáló tanműhellyé minősített, állandó tanműhely-vezetői felügyelettel működő, legalább nyolc tanuló képzésére alkalmas, iskolán kívüli gyakorlati képzőhely, ahol a tanulók tanulószerződés vagy együttműködési megállapodás alapján vesznek részt a gyakorlati képzésben.

A kilencedik évfolyam összefüggő gyakorlatától kezdve már köthető tanulószerződés a hátralévő teljes képzési időre olyan gazdálkodó szervezettel is, amely nem rendelkezik kizárólag gyakorlati képzési célt szolgáló tanműhellyel, amennyiben a tanuló sikeres szintvizsgával rendelkezik.

Az Szt. rendelkezései szerint szintvizsgát köteles tenni az a szakközépiskolai tanuló, aki nappali rendszerű oktatásban vagy a nappali oktatás munkarendje szerint szervezett felnőttoktatásban vesz részt a szakmai képzésben és nem rendelkezik érettségi végzettséggel. A tizedik és tizenegyedik évfolyamon azok a tanulók, akik még nem rendelkeznek sikeres szintvizsgával, szakmai gyakorlatukat csak iskolai tanműhelyben vagy gazdálkodó szervezet fentiekben ismertetett kizárólag gyakorlati képzési célt szolgáló tanműhelyében teljesíthetik.

A szintvizsga kötelezettség nem vonatkozik a másodszakmás tanulókra, hiszen számukra az oktatás nappali munkarendben nem szervezhető meg. Így az ő gyakorlatuk helyszínével kapcsolatban nincs szigorítás.

A befejező szakképzési évfolyamon az évfolyamra előírt tanulmányi követelményeket nem teljesítő tanuló az Szt. rendelkezése alapján a tanítási év utolsó tanítási napját követő naptól a tanulószerződés alapján tanulói juttatásra nem jogosult.

Tekintettel arra, hogy ettől az időponttól a tanuló gyakorlati képzésre nem kötelezhető, így a gazdálkodó szervezet szakképzési hozzájárulási kötelezettségét nem tudja gyakorlati képzés szervezésével teljesíteni és mivel a tanuló számára ‒ a törvényi előírás alapján ‒ a vállalkozásnak tanulói juttatást sem kell fizetnie, a vállalkozás szakképzési hozzájárulási kötelezettsége nem csökkenthető a normatíva összegével.

A javító vizsga sikeres letételét követően a következőket kell szem előtt tartani: Az utolsó évfolyamon a tanulmányi követelményeket nem teljesítő tanuló a javítóvizsga sikeres letételét követően jelentkezhet szakmai vizsgára, az őszi vizsgaidőszakra. Tanulói jogviszonya ebben az esetben az őszi vizsgaidőszak utolsó napján szűnik meg (a tanulói jogviszony sikertelen szakmai vizsga esetén is megszűnik). A javítóvizsga és a szakmai vizsga időpontja közötti időszakban a tanuló gyakorlati képzésre nem kötelezhető, következésképpen ebben a helyzetben és időszakban a gazdálkodó szervezet kötelezettségét nem tudja gyakorlati képzés szervezésével teljesíteni, így szakképzési hozzájárulási kötelezettsége nem csökkenthető a normatíva összegével.

Amennyiben a tanuló tanulmányait az évfolyam megismétlésével folytatja, a megismételt tanév megkezdésétől csökkentő tételként figyelembe vehető a gyakorlati képzési normatíva.

A befejező szakképzési évfolyamon az évfolyamra előírt tanulmányi követelményeket a szorgalmi időszak végéig teljesítő tanulót az Szt. rendelkezése alapján a tanulói pénzbeli juttatás a tanulmányok befejezését követő első komplex szakmai vizsga utolsó napjáig illeti meg. A tanulószerződés a tanuló sikeres komplex szakmai vizsgája esetén a szakmai bizonyítvány kiállításának napján szűnik meg.

Az utolsó tanítási nap és a szakmai vizsga időpontja közötti időszakban a tanuló gyakorlati képzésre nem kötelezhető, azonban ebben az időszakban a gyakorlati képzést szervező vállalkozás pénzbeli juttatást köteles fizetni a tanuló számára, ezért indokolt, hogy a tanulószerződés megszűnéséig csökkentheti szakképzési hozzájárulási kötelezettségét a gyakorlati képzési normatíva összegével. A tényleges gyakorlati képzési időszakon túlmenően is biztosított, a tanulói juttatás összegét meghaladó mértékű normatíva-elszámolási lehetőség a gyakorlati képzést ösztönző eszköznek tekinthető.

Az utolsó évfolyam elvégzését igazoló bizonyítvány kiállítása napján a törvény erejénél fogva (a köznevelési törvény vonatkozó rendelkezése) megszűnik a tanuló jogviszonya, és ezzel egyidejűleg az Szt. rendelkezése alapján a tanulószerződése is.

A gyakorlati képzés költségeinek a szakképzési hozzájárulás terhére történő elszámolásánál figyelembe vehető gyakorlati képzési normatívák mértékéről és a csökkentő tétel számításáról szóló 280/2011. (XII. 20.) Korm. rendelet (a továbbiakban: R.) kizárólag a beruházási kiegészítő csökkentő tétel mértékének megállapításához rendeli a tanulószerződéses tanulók éves létszáma átlagának figyelembe vételével meghatározni annak összegét.

Az oktatói és tanműhely-fenntartási kiegészítő csökkentő tétel mértékének megállapítása a tanulószerződéses tanulói létszám alapján történik.
A tanulói létszám megállapítása során arra kell figyelemmel lenni, hogy abban az esetben, ha a tanulószerződés megkötésére hónap közben kerül sor, akkor a tanuló a létszámban csak akkor vehető figyelembe, ha a hozzájárulásra kötelezett legalább egy nap gyakorlati képzést teljesített. Abban az esetben, ha a tanulószerződés hónap közben szűnik meg, akkor az adott hónapból a tanulószerződés megszűnésének napjáig eltelt napok és az adott hónap naptári napjainak arányában kell a tanulót a létszámban számba venni.

Az oktatói és a tanműhely-fenntartási kiegészítő csökkentő tételek tekintetében nincs jelentősége a ténylegesen felmerült költségeknek. Az említett két kötelezettség csökkentő tétel normatív alapú elszámolás, nincs összefüggésben a ténylegesen felmerült költségekkel.

Ezzel szemben a beruházási kiegészítő csökkentő tétel esetében a tanulószerződéses tanulói átlag létszám és a gazdálkodó foglalkoztatottjainak figyelembe vételével a R-ben meghatározott százalékos mértékek alapján meghatározott összeg csak egyfajta keretszámként értelmezhető. Az a gazdálkodó, amely beruházást nem hajtott végre, vagy végrehajtott, de nem aktiválta azt, beruházási kiegészítő csökkentő tételt nem érvényesíthet.

A beruházási kiegészítő csökkentő tétel tekintetében a R. 5/A. § (3) bekezdése egyértelműen korlátozza az elszámolható összeget. A hivatkozott rendelkezés szerint „A beruházási kiegészítő csökkentő tétel összege nem haladhatja meg a beruházás - a beruházáshoz nyújtott állami támogatás esetén a támogatás összegével csökkentett - összköltségének a mértékét, és évente legfeljebb 15 millió forint összegben vehető figyelembe."

Ez azt jelenti, hogy ha a gazdálkodó által aktivált beruházás összköltsége meghaladja a foglalkoztatotti létszám, a tanulói átlaglétszám és az alapnormatíva százalékos mértékében megállapított összeget, akkor csökkentő tételként a R. szerint megállapított összeg számolható el.
Amennyiben a beruházás összköltsége nem éri el a beruházási kiegészítő tétel megállapított összegét, akkor a beruházás összköltsége számolható el az aktiválás évében. Abban az esetben, ha a beruházási kiegészítő tétel megállapított összege meghaladja a 15 millió forintot és a beruházás összköltsége is magasabb ennél az összegnél, akkor 15 millió forint számolható el kiegészítő csökkentő tételként a beruházás aktiválásának évében.

Az oktatás munkarendjétől nem függ a kiegészítő csökkentő tételek mértéke. A normatívarendelet az alapcsökkentő tétel kivételével nem tartalmaz a kiegészítő csökkentő tételek elszámolására vonatkozóan az oktatás munkarendjétől függő arányosítási kötelezettséget. Az esti, levelező oktatás munkarendjében folyó képzések esetében - a kiegészítő csökkentő tételek tekintetében - nincs arányosítási kötelezettség. A R. által meghatározott mértékben csökkenthetik az arra jogosult gazdálkodók a bruttó kötelezettségüket.

A szakképzési hozzájárulásról és a képzés fejlesztésének támogatásáról szóló 2011. évi CLV. törvény 8. § (1a) bekezdése szerint  a szakképzési hozzájárulást tanulószerződés alapján  folytatott gyakorlati képzés szervezésével teljesítő hozzájárulásra kötelezett a bruttó kötelezettsége mértékét beruházási kiegészítő csökkentő tétellel is csökkentheti az aktiválás évében, amennyiben  kizárólag a gyakorlati képzés folytatásához szükséges beruházást hajt végre.

Fenti szabályozásból  az következik, hogy ez a kedvezmény azon beruházásokra vehető igénybe, amelyek eredményeként beszerzett eszközök, gépek, stb. nem vesznek részt a termelési folyamatban, kizárólag oktatási célt szolgálnak. Az általános forgalmi adóról szóló 2007. évi CXXVII. törvény adómentességre vonatkozó szabályát figyelembe véve a kedvezményt igénybe vevő gyakorlati képzést végző vállalkozások nem igényelhetnek vissza ÁFA-t, azaz a beruházás bekerülési értékét bruttó módon kell figyelembe venniük.

A jelenlegi szabályozás egyszeri meleg vagy hideg étkezést, vagylagosan pedig valóban a költségekhez való természetbeni hozzájárulást ír elő a gyakorlati képzésben résztvevő tanulók részére. Az étkeztetésre vonatkozó szabályoknak a lényege tehát valóban az, hogy fő szabályként természetben kell biztosítani a tanulók részére az étkeztetést vagy az étkezéshez való hozzájárulást. A természetbeni hozzájárulást elsődlegesen a helyben megszervezett kedvezményes étkeztetéssel (munkahelyen működő szolgáltató vagy külső szolgáltató igénybevételével) lehet biztosítani, azonban lehetőség van eltérő megállapodás kötésére az általánostól eltérő körülmények esetén, amikor az étkeztetés megszervezésére nincs lehetőség (például olyankor, ha a munkáltató földrajzi elhelyezkedése miatt a telephelyen külső szolgáltató nem vállalta az étkeztetést, büfé, illetve melegkonyhás munkahelyi étkeztetési lehetőség sincs).
Ezekre az esetekre szolgálhat az eltérő megállapodás lehetősége, amely megköthető a tanulószerződésben vagy akár munkáltatói kollektív szerződésben, üzemi megállapodásban, feltéve, ha ez utóbbiak hatályát a tanulókra is kiterjesztik. Ilyen esetben a tanuló részére olyan pénzbeli hozzájárulást lehet biztosítani készpénzben is, amely alkalmas arra, hogy saját maga számára gondoskodjon a munkaközi szünet céljának megfelelő napközbeni étkezésről. Olyan tartalmú eltérő megállapodás megkötésére azonban nincs lehetőség, amely teljes egészében kizárja a munkáltatónak az étkezéshez való hozzájárulás biztosítására vonatkozó felelősségét.

Ugyanakkor a tanulók étkezési költségeihez való pénzbeli hozzájárulás nem tekinthető a tanuló adómentes díjazásának, emiatt egyéb nem önálló tevékenységből származó adó- és járulék köteles jövedelemként fizethető csak, amelyről az adóévet követően a tanulónak – véleményünk szerint nem szerencsés többletkötelezettségként - személyi jövedelemadó bevallás keretében számot kell adnia.

A szakképzési törvényben előírt kedvezményes étkezési lehetőség biztosítására megoldásként alkalmazható a Széchenyi Pihenő Kártya vendéglátás alszámlájára utalt, melegkonyhás vendéglátóhelyeken (ideértve a munkahelyi étkeztetést is) kormányrendeletben meghatározott étkezési szolgáltatásra felhasználható támogatás nyújtása a tanulók részére. Ez a juttatás a tanulók esetében egyes meghatározott juttatásnak minősül, mely után az adó a kifizetőt terheli, így a tanulók számára nem keletkezik adókötelezettség, bevallási kötelezettség.
Ezzel a megoldással a SZÉP kártyára előre elutalható az adott hónap tervezett gyakorlati napjai számának megfelelő étkezési költségekhez történő hozzájárulás összege, amely a tanuló hiányzásai esetében a következő havi juttatáskor egyszerűen korrigálható. Így megvalósulhat az az elv, miszerint a kedvezményes étkezés biztosítása a tanuló részére csak a gyakorlati napokra biztosítandó kötelezően.  (Ez egyes esetekben ösztönözheti a tanulók a gyakorlati képzésen való megjelenését, a hiányzások visszaszorítását is).